Egy szép napsütötte keddi napon épp a rokonainkhoz mentünk vacsorázni. Nagyon jóra sikeredtek az ételek, és épp menni készült a vendég sereg, mikor hirtelen elment az áram.
Egyszer csak egy férfi sikolyát hallottam meg. Valószínüleg a velem srégen ülő fiatal férfi sikoltott, eddig ismeretlen okokból.
Utána kicsivel később visszajött az áram. Amit láttunk, az meghökkentő, félelmetes, és nagyon durva volt: A férfit levágták a fejétől, és az ernyedt teste a földön hevert. Karjai még a székbe kapaszkodtak.
Tőle pár lépésnyire a szék mögött egy fiatal lány állt csupa feketében. Mindene fekete volt, a haja, a szeme színe, a ruhája, még a körmei is olyanok voltak. Kivéve a bőre: az hó fehéren virított, szerintem a sötétbe is észrevehettük volna.
MIkor megszólalt, mindenki megijedt:
- Senki sem éli túl!
Ennyit mondott, majd megint elment az áram. Mikor ismét láttunk már nem volt ott a lány.
Hónapokkal az eset után megint meghívtak minket, csak ezúttal ebédre. Ott volt minden ember, aki aznap is ott volt. Az ebéd megintcsak finomra sikeredett, és jót szórakoztunk.Uána megint jött az áramkimaradás, és a sikoly. Ezúttal egy nő hangja csapta meg a készülődés halk moraját. Mindenki kövé dermedt. Volt aki csak félig vette fel a kabátját, és úgy állt meg, valaki, még csak a széktől és az állástól félúton lévő testhelyzetében maradt. Utána hirtelen felkapcsolódott a villany: mindenki a hang irányába nézett. A széken hátradőlő, közepes korosztályban élő nő ült, félig levágott fejjel. Keze az asztalon hevert, és egy-egy újja hiányzott is róla. A lány megint ott volt. és megint megszólalt:
- Senki sem éli túl!
Az események csak zajlottak, és zajlottak. Mindig, minden hónapban volt egy ilyen ebéd vagy vacsora, ahol sorra haltak meg az emberek ezeken a módokon, ahogy a nőt, és a férfit is megölték. Mi persze hülye módon mindig részt vettünk ezeken az összejöveteleken. Mindig ott voltnuk ezeken, mígnem már csak mi, és a vendéglátó család maradt életben. De akkor is elmentünk, és ott már senki nem maradt életben. Mindenki meghalt fura mód egyszerre. Csak aznap a lány, akiről kiderült, hogy a vendéglátó családban a lányoknak az unokatestvére volt, teljesen mást mondott:
-Ma senki sem éli túl!
Egyetlen, rövidke, 2 betűből álló szót rakott a mondathoz, mégis azzal nagy változás történt. Meghalt 12 ember az összejöveteleken. Íme az oka, hogy a lány miért gyilkolt:
Régen ez az unokatesó nagyon jól elvolt az unokahúgaival. Szintetestvérek voltak. Mígnem az uncsihugok szülei megtiltották a találkozókat, ismeretlen okokból.
Ez a lány, mint utána kiderült Amarilla bosszút esküdött, hogy visszahozza az unokahúgait, és boldogan élnek vele 3-an. A szüleik nem engedték meg, hát persze hogy nem. De a unokatesók el akartak vele menni. A 2 lány szülei is bosszút forraltak, hogy megölik Amarillát. Sikerült is nekik. Ebbe a kis unokahúgok majd belepusztultak. Amarilla viszont nem nagyon hagyta magát, és visszajött szellemként. Azóta a család, aki megölte a lányt nagyon boldogan éltek, és ugye a havonta tartott vacsora, és ebédparti nagyon jó szórakoztatás volt nekik. Egy kicsi lelkiismeretfurdalásuk sem volt.
Mikor Amarilla ezt látta nagyon mérges lett, és úgy határozott, hogy minden embert, aki arra a partira eljött megöli, kivéve az unokatesóit.
Így végett vetett a rendszeres találkáknak, és megölt engem is. Azóta mellé szegődtem, és együtt olyan embereket ölünk meg, akik ugyan úgy elbántak az unokahúgaikkal, mint vele.
Vigyázz, mert te leszel a következő, egy családi összejövetelen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése