Egyszercsak csörgött a telefon. Épp egy filmet néztem, és folyt már nagyban a vissza számlálás.
5, 4, 3, 2, 1...és ekkor megcsörrent a telefonom.
Előszőr féltem felvenni, hátha valami jel, de ezt csak beképzeltem magamnak. Biztos valami idióta szórakozik, mert ő is azt a filmet nézi, és be akart szivatni.
FElvettem, de senki nem szólt bele. Mondtam, hogy szivatás!
De a film, ami nem DVD-ről ment visszatekeredett a visszaszámolás részhez.
Megint kezdődött: 5, 4, 3, 2, 1... a telefon megint megcsörrent, de most tényleg nem mertem felvenni. Ez tuti nem szivatás, egy film ami a tévében megy nem tud magától visszatekeredni! Nem vettem fel a telefont, de az csak csörgött, és csörgött a végtelenségig. Vedd fel, ez biztos csak anyu, mondogattam magamnak. Felvettem, hát de csak szuszogott a telefon végén lévő személy. Beleszóltam:
- Ki az?- A hangom reszketett az idegességtől. DE megszólalt az illető a telefon végén:
- Aki itt áll a hátad mögött.
Megfordultam, de esélyemsem volt sikítani, vagy elfutni, esetleg védekezni. Végzett velem.
Ha visszatekeredik a film a tévében, és megcsörren a telefon, akkor Te is jössz utánam!
2010. augusztus 25., szerda
2010. augusztus 22., vasárnap
A 3 feleség legendája
Egyszer hallottam egy régi legendát. Félelmetes, és hihető. Ezt mesélem most el.
Történt még 1750 táján, hogy volt egy híres festő: Alfonzo Dermento. Hihetetlenül beleszeretett egy nap Sharlotta Derako-ba. Nem sokkal később feleségül kérte, a hölgy pedig igent mondott.
Boldogan éltek, csupa hazugságba burkolózva, mert Alfonzo nem mindig mondott igazat. Sharlotta pedig a hazugságot mindig elhitte. Egy nap Alfonzo megunta Sharlottát. Unta a lassú, kellemes tempójú életstílusát, és unta a csókjait is. Úgy döntött, megöli. Éjjel, amikor a nő már mélyen beburkolózott az álmok világába, Alfonzo leszúrta, véletlen balesetnek álcázva, aminek a rendőrség bedőlt.
Dermento más nő után nézett. Ekkor talált rá Ramonára. Kecses, kifinomult hölgy volt, aki az akkori korban úrihölgynek számított.
Pár év elmúltával Dermento erre a hölgyre is ráunt. Unta a mozgását, a beszédét, a suttogó hangját, a csókjait. Mindent unt. Elhatározta, hogy őt is megöli. Eközben Sharlotta szelleme a bosszút forralgatta.
Ramona is meghalt, ugyanúgy, mint az előző feleség. A két nő szelleme a túlvilágban találkozott, és együtt szőtték tovább bosszújukat.
Alfonzo pedig mit sem sejtve élte tovább életét. Pár hónap elmúltával pedig ismét rátalált a következő áldozatára, Sylviára. Kedves, aranyos nő volt, ugyanúgy, mint előző feleségei. De Dermento erre a nőre is ráunt. Mindent unt már rajta: csókját, ruháit, átlagosan lassú járását, kecsességét, kedvességét, haját, szemét, száját, minden! Őt is, ugyanúgy "balesetként" megölte.
A három nő most már együtt kezdte szőni a bosszú hálóját, míg rájöttek, hogy Alfonzoval is végezni kell.
A férfi ezután a 3. haláleset után is más nők felé kacsintgatott, de ekkor már nem vett feleségül senkit. Egy nap a 3 nő szelleme úgy döntött, hogy eljött a perc, mikor megölik Dermentot. Feljöttek a szellemvilágnak nevezett alvilágból, és megkeresték a férfit.
Nem sokkal később, a férfi már holtan feküdt, de a nőknek ez sem volt elég!
Eltüntették a holttestet, hogy senki ne tudja hogy hova tűnt a férfi.
Utána soha többé nem keresték sem a nőket, sem a férfit.
Történt még 1750 táján, hogy volt egy híres festő: Alfonzo Dermento. Hihetetlenül beleszeretett egy nap Sharlotta Derako-ba. Nem sokkal később feleségül kérte, a hölgy pedig igent mondott.
Boldogan éltek, csupa hazugságba burkolózva, mert Alfonzo nem mindig mondott igazat. Sharlotta pedig a hazugságot mindig elhitte. Egy nap Alfonzo megunta Sharlottát. Unta a lassú, kellemes tempójú életstílusát, és unta a csókjait is. Úgy döntött, megöli. Éjjel, amikor a nő már mélyen beburkolózott az álmok világába, Alfonzo leszúrta, véletlen balesetnek álcázva, aminek a rendőrség bedőlt.
Dermento más nő után nézett. Ekkor talált rá Ramonára. Kecses, kifinomult hölgy volt, aki az akkori korban úrihölgynek számított.
Pár év elmúltával Dermento erre a hölgyre is ráunt. Unta a mozgását, a beszédét, a suttogó hangját, a csókjait. Mindent unt. Elhatározta, hogy őt is megöli. Eközben Sharlotta szelleme a bosszút forralgatta.
Ramona is meghalt, ugyanúgy, mint az előző feleség. A két nő szelleme a túlvilágban találkozott, és együtt szőtték tovább bosszújukat.
Alfonzo pedig mit sem sejtve élte tovább életét. Pár hónap elmúltával pedig ismét rátalált a következő áldozatára, Sylviára. Kedves, aranyos nő volt, ugyanúgy, mint előző feleségei. De Dermento erre a nőre is ráunt. Mindent unt már rajta: csókját, ruháit, átlagosan lassú járását, kecsességét, kedvességét, haját, szemét, száját, minden! Őt is, ugyanúgy "balesetként" megölte.
A három nő most már együtt kezdte szőni a bosszú hálóját, míg rájöttek, hogy Alfonzoval is végezni kell.
A férfi ezután a 3. haláleset után is más nők felé kacsintgatott, de ekkor már nem vett feleségül senkit. Egy nap a 3 nő szelleme úgy döntött, hogy eljött a perc, mikor megölik Dermentot. Feljöttek a szellemvilágnak nevezett alvilágból, és megkeresték a férfit.
Nem sokkal később, a férfi már holtan feküdt, de a nőknek ez sem volt elég!
Eltüntették a holttestet, hogy senki ne tudja hogy hova tűnt a férfi.
Utána soha többé nem keresték sem a nőket, sem a férfit.
2010. augusztus 16., hétfő
Mókás halál
Szép, lassú tempóban közlekedtünk az utcán újdonsült pasimmal, Gerivel. Akkor vettem észre a halálomat.
A falra volt festve festékszóróval. Egy fura kis fej volt. Mosolygott. Leginkább egy smile-ra hasonlított.
Nem nagyon törődtem vele. Geri nem látta az arsot, aki mókásan meredt maga elé.
Mikor Geri az ajtóhoz kisért elbúcsúztunk, s egy kicsit sem féltem, hogy történni fog velem, vagy vele valami. De kellett volna. Aznap láttam őt utoljára.
Este egy csepp gond nélkül feküdtem le otthon az ágyba. Aludtam, mikor a szörnyűség történt.
Egy piros szempár lesett be az ablakon, és meredten nézett maga elé, a fenyegető, vérpiros szemével. Egy árny suhant el felettem, és többé nem voltam képes élni. Meghaltam. Az árny, a szempár tulajdonosa végzett velem. Egy kés állt a mellkasomban.
Nemsokkal később szellemként kellett élnem további hátralévő életemet. Megkerestem Geri lakását, és bementem. Tudtam, hogy engem úgyse lát, és a fal is ajtó nekem.
Nem esett szerencsére semmi baja, de mikor megtudta, hogy mi lett velem, sírni kezdett. Elég durván.
Utána kezdődött csak a durva rejtély! Elkezdtek meghalni az emberek. Én voltam az első, utána valami Spring Daniella, és a férje Spring József. Aztán egy gyerek, illetve 14 éves lány Mikó Réka, és a szerelme Swarckovszkí Hugó. Mikor megtudtam, hogy mit láttak a haláluk előtti napon, nagyon ledöbbentem. Mindegyikük egy mosolygós, mókás arcot látott. Mikor megkezdődtek a nyomozások, tanukat kerestek. Többen is jelentkeztem, és ők azt mondták, hogy láttak mindegyik halott közelében egy mosolygós arcot. Azok a tanuk még aznap éjjel a halálukat érték, a szempár, és az árny miatt.
Végül megtudtam az igazságot, és egybevágott minden az én halálommal is!
Mindenki látta az arcot, akik meghaltak, köztük én is. Akik ezt az arcot látták-közelről, távolról- mind meghaltak. Geri nem látta az arcot, ezért ő túlélte, de pl. a Spring család mindkét tagja alaposan megnézték az arcot. Aki látta tehát azt a smile-t meghalt, még aznap éjjel. Az árny végzett vele. Azóta gyilkol az arc, és az árny.
:) Ha ilyen mosolgyós arcot látsz, meghalsz! :)
A falra volt festve festékszóróval. Egy fura kis fej volt. Mosolygott. Leginkább egy smile-ra hasonlított.
Nem nagyon törődtem vele. Geri nem látta az arsot, aki mókásan meredt maga elé.
Mikor Geri az ajtóhoz kisért elbúcsúztunk, s egy kicsit sem féltem, hogy történni fog velem, vagy vele valami. De kellett volna. Aznap láttam őt utoljára.
Este egy csepp gond nélkül feküdtem le otthon az ágyba. Aludtam, mikor a szörnyűség történt.
Egy piros szempár lesett be az ablakon, és meredten nézett maga elé, a fenyegető, vérpiros szemével. Egy árny suhant el felettem, és többé nem voltam képes élni. Meghaltam. Az árny, a szempár tulajdonosa végzett velem. Egy kés állt a mellkasomban.
Nemsokkal később szellemként kellett élnem további hátralévő életemet. Megkerestem Geri lakását, és bementem. Tudtam, hogy engem úgyse lát, és a fal is ajtó nekem.
Nem esett szerencsére semmi baja, de mikor megtudta, hogy mi lett velem, sírni kezdett. Elég durván.
Utána kezdődött csak a durva rejtély! Elkezdtek meghalni az emberek. Én voltam az első, utána valami Spring Daniella, és a férje Spring József. Aztán egy gyerek, illetve 14 éves lány Mikó Réka, és a szerelme Swarckovszkí Hugó. Mikor megtudtam, hogy mit láttak a haláluk előtti napon, nagyon ledöbbentem. Mindegyikük egy mosolygós, mókás arcot látott. Mikor megkezdődtek a nyomozások, tanukat kerestek. Többen is jelentkeztem, és ők azt mondták, hogy láttak mindegyik halott közelében egy mosolygós arcot. Azok a tanuk még aznap éjjel a halálukat érték, a szempár, és az árny miatt.
Végül megtudtam az igazságot, és egybevágott minden az én halálommal is!
Mindenki látta az arcot, akik meghaltak, köztük én is. Akik ezt az arcot látták-közelről, távolról- mind meghaltak. Geri nem látta az arcot, ezért ő túlélte, de pl. a Spring család mindkét tagja alaposan megnézték az arcot. Aki látta tehát azt a smile-t meghalt, még aznap éjjel. Az árny végzett vele. Azóta gyilkol az arc, és az árny.
:) Ha ilyen mosolgyós arcot látsz, meghalsz! :)
2010. augusztus 13., péntek
A cukorka
Volt egy kislány, aki szép, meleg időben megkívánta a cukorkát.
Lement hát a botba, és vett magának abból a finom, piros cukorkából. Mikor kilépett a boltból meglepődve olvasta a cukorka nevét a zacskón: "Véres cukorka" Nem ez szokott rajta lenni, hanem valami más. Talán:" Piros, vagy Ízes Cukorka". MIndegy. Nem tűnődött ezen sokáig, kinyitotta a zacskót, és bevett egy cukorkát. Utána azon nyomban a földön felküdt görcsös rángások közepette. Lassan, és fájdalmasan halt meg. A zacskó utána is a földön hevert, összes cukorkájával benne.
Nemsokkal a lány halála után arra sétál az öreg, hajléktalan, és látja, hogy ott van egy zacskó, teli finom, édes cukorkával. Nem várt ő tapsra azonnal, marékkal vett ki belőle, és betömte a szájába. Azon nyomban meg is halt. Őneki nem voltak görcsös rángatásai, nem is lassan, hanem gyorsan, fájdalommentesen halt meg, amiatt, hogy sokkal több cukorkát tett be a szájába.
Nem sokkal később ott volt egy kisfiú a szüleivel. Meglátta a teli zacskót, és odarohant. Szülei intését, miszerint nem szabad a földről enni cukorkát, és semmi mást, nem hallotta meg. Vett egy szemet, és betette a szájába. Ő is a földön hal meg görcsös rángatások közepette. Szenvedett, és a szülei hívták a mentőt, de mire kiértek, addigra már a gyermek halott volt.
Egy orvosnő is kiváncsí volt a cukorka különleges, és fura hatására, ezért vett egyet, és bekapta.
Azonnal meghalt. A rángatások lassanként szünni kezdtek, és már meg semm moccant a nő, míg ki nem esett a cukorka a szájából.
Vigyázz, ha piros cukorkát találsz! Ha megeszed, te leszel a következő!
Lement hát a botba, és vett magának abból a finom, piros cukorkából. Mikor kilépett a boltból meglepődve olvasta a cukorka nevét a zacskón: "Véres cukorka" Nem ez szokott rajta lenni, hanem valami más. Talán:" Piros, vagy Ízes Cukorka". MIndegy. Nem tűnődött ezen sokáig, kinyitotta a zacskót, és bevett egy cukorkát. Utána azon nyomban a földön felküdt görcsös rángások közepette. Lassan, és fájdalmasan halt meg. A zacskó utána is a földön hevert, összes cukorkájával benne.
Nemsokkal a lány halála után arra sétál az öreg, hajléktalan, és látja, hogy ott van egy zacskó, teli finom, édes cukorkával. Nem várt ő tapsra azonnal, marékkal vett ki belőle, és betömte a szájába. Azon nyomban meg is halt. Őneki nem voltak görcsös rángatásai, nem is lassan, hanem gyorsan, fájdalommentesen halt meg, amiatt, hogy sokkal több cukorkát tett be a szájába.
Nem sokkal később ott volt egy kisfiú a szüleivel. Meglátta a teli zacskót, és odarohant. Szülei intését, miszerint nem szabad a földről enni cukorkát, és semmi mást, nem hallotta meg. Vett egy szemet, és betette a szájába. Ő is a földön hal meg görcsös rángatások közepette. Szenvedett, és a szülei hívták a mentőt, de mire kiértek, addigra már a gyermek halott volt.
Egy orvosnő is kiváncsí volt a cukorka különleges, és fura hatására, ezért vett egyet, és bekapta.
Azonnal meghalt. A rángatások lassanként szünni kezdtek, és már meg semm moccant a nő, míg ki nem esett a cukorka a szájából.
Vigyázz, ha piros cukorkát találsz! Ha megeszed, te leszel a következő!
A tároló
....Csak a boltból igyekeztem hazafelé. Anyám küldött le tejfölért, meg egy kis csipszért, mert jöttek a nyagyiék, és hogy legyen min elcsámcsognunk nekünk is.
Akkor vettem észre az autót, és a tetejét. A tetején egy fura doboz volt, bizonyára oda volt ragasztva. Belefért akár egy felnőtt is, és az autót is magasabbnak lehetett vele nézni.
Eltűnődtem, vajon mit vihetnek benne. Talán azt, amire gondolok? Vagy valami mást? Nem tudtam, higgyek e magamnak, vagy tényleg mást visznek benne.
Otthon megkérdeztem anyut, aki azt mondta, hogyvalami húsdt, és nem embert.
- KIslányom! Most mondd meg miért szállítanának embert abban a tárólóban!? Biztos valami húst szállító cég volt az, és abban tényleg húst szállítottak. Esetleg bőröndöket. Kislányom, pont abban szállítanának embereket, olyan könyöretelen körülmények között? DEhogy is! Az húszállító volt.
Nem tudtam, hogy higgyek e anyámnak. Tényleg húst szállított volna? MInd1. Hiszek inkább anyunak.
Másnap megint láttam az autót. A szokásos helyétől 1 méterrel arrébb állt. Megint eltűnődtem, hogy mit szállítanak benne. Utána nem láttam se suli előtt, se utána.
De másnap igen. Ott állt a suli előtt. Egy kis ideig még vizslattam ,majd utána kilépett belőle egy fiatal férfi.
-Szia, kislány. Te ott laksz a környéken, mert sokszor láttalak arra. Én is épp hazafelé igyekeztem, éas megláttam a sulidat, gondoltam megvárlak, és megkérdezem: hazavihetlek?
- I....iii...ii...gen ott lakok a környéken, de köszönöm, nem kell hazavinni, mert én inkább gyalog megyek, úgy is be...be kell mennem a boltba.
-Biztos inkább gyalog mész?
-Ii...ii..gen, gyalog. De köszönöm, ho...hogy fe...fel ajánlotta.
-De akkor is eljössz velem, és hazaviszlek!- Azzal betuszmákolt a kocsijába.
Egy ideig a hátsó ölésen utaztam, egy másik lánnyal. Összeismerkedtem vele. Ancsinak hívták. Jóban lettünk, s amikor az egyikőnk sírt, a másik vígasztalta, hogy minden rendbe jön. Csak egymásra támaszkodhattun addig, míg a Főnök, ahogy mi ketten neveztük meg nem állítatta az autót a Vezetővel.
-Állítsd meg az autót, János! Felküldöm őket.
Mi tudtuk, hogy ránk gondolt.
Felparancsolt minket a tárolóba, amibe már tudtam, hogy mit tesznek, és a sejtéseim teljes mértékben beigazolódtak.
Mikor kiléptünk a kocsiból ott volt egy létra, amit azelőtt még sohasem láttam, vagy nem is volt ott.
-Másszatok fel, és menjetek be az oldalánál található ajtón. Ott bent majd a gondotokat viselik holnapután estig.
Mikor bemásztunk egy kis helyiséget pillantottunk meg. Bent egy 15-16 éves lány ült.
Jól megismerkedtünk, és nagyon megkedveltük. Lunának hívták, és tényleg 15 éves volt. A lányok akiket elraboltak oda dugták el, a tárolóba, és Luna gondozza őket pár napig, utána meg meghalnak. A vigyázólányokat évente cserélik le. Ővelük is végeznek.
Mikor Luna elmondta mi is fog történni velük pár nap múlva, mindhárman sírva fakadtunk. Megtudtuk, hogy mi is történik nemsokára mindhármunkkal. Aznap este nyugodtan aludtunk, de az utolsó éjjelünkön én nem bírtam aludni. "Másnap meg fogunk halni, Jesszusom!" Valami ötletet kellett szőnöm, hogy hogyan szökhetünk meg. Sikerült! Kész volt az ötlet, a lányok betig mellettem futottak. Már elég távol voltunk az autótól, mikor meghallottuk, hogy nyílik a kocsiajtó, és kilép rajta a Főnök. Azt az éjszakát semelyikőnk sem élte túl.
Az emberrablók azóta is csak ölik az ártatlan lányokat, és vigyázókat. Mi is így haltunk meg.
Vigyázz, mert te leszel a következő!
De másnap igen. Ott állt a suli előtt. Egy kis ideig még vizslattam ,majd utána kilépett belőle egy fiatal férfi.
-Szia, kislány. Te ott laksz a környéken, mert sokszor láttalak arra. Én is épp hazafelé igyekeztem, éas megláttam a sulidat, gondoltam megvárlak, és megkérdezem: hazavihetlek?
- I....iii...ii...gen ott lakok a környéken, de köszönöm, nem kell hazavinni, mert én inkább gyalog megyek, úgy is be...be kell mennem a boltba.
-Biztos inkább gyalog mész?
-Ii...ii..gen, gyalog. De köszönöm, ho...hogy fe...fel ajánlotta.
-De akkor is eljössz velem, és hazaviszlek!- Azzal betuszmákolt a kocsijába.
Egy ideig a hátsó ölésen utaztam, egy másik lánnyal. Összeismerkedtem vele. Ancsinak hívták. Jóban lettünk, s amikor az egyikőnk sírt, a másik vígasztalta, hogy minden rendbe jön. Csak egymásra támaszkodhattun addig, míg a Főnök, ahogy mi ketten neveztük meg nem állítatta az autót a Vezetővel.
-Állítsd meg az autót, János! Felküldöm őket.
Mi tudtuk, hogy ránk gondolt.
Felparancsolt minket a tárolóba, amibe már tudtam, hogy mit tesznek, és a sejtéseim teljes mértékben beigazolódtak.
Mikor kiléptünk a kocsiból ott volt egy létra, amit azelőtt még sohasem láttam, vagy nem is volt ott.
-Másszatok fel, és menjetek be az oldalánál található ajtón. Ott bent majd a gondotokat viselik holnapután estig.
Mikor bemásztunk egy kis helyiséget pillantottunk meg. Bent egy 15-16 éves lány ült.
Jól megismerkedtünk, és nagyon megkedveltük. Lunának hívták, és tényleg 15 éves volt. A lányok akiket elraboltak oda dugták el, a tárolóba, és Luna gondozza őket pár napig, utána meg meghalnak. A vigyázólányokat évente cserélik le. Ővelük is végeznek.
Mikor Luna elmondta mi is fog történni velük pár nap múlva, mindhárman sírva fakadtunk. Megtudtuk, hogy mi is történik nemsokára mindhármunkkal. Aznap este nyugodtan aludtunk, de az utolsó éjjelünkön én nem bírtam aludni. "Másnap meg fogunk halni, Jesszusom!" Valami ötletet kellett szőnöm, hogy hogyan szökhetünk meg. Sikerült! Kész volt az ötlet, a lányok betig mellettem futottak. Már elég távol voltunk az autótól, mikor meghallottuk, hogy nyílik a kocsiajtó, és kilép rajta a Főnök. Azt az éjszakát semelyikőnk sem élte túl.
Az emberrablók azóta is csak ölik az ártatlan lányokat, és vigyázókat. Mi is így haltunk meg.
Vigyázz, mert te leszel a következő!
2010. augusztus 12., csütörtök
..."Nem találták soha sem meg."
Ettől minden olvasó megijed.
Nemrégiben megöltek egy lányt New Yorkban. Semmit sem tudtak róla. Csak puszta kirablásnak indult, s gyilkosság lett a vége. A gyilkost azóta elfogták, s mégis naponta jönnek a bejelentések egy titokzatos gyilkosról. A rendőrség mégsem tesz meg mindent a rend érdekében.
Akkortájt halt meg Anne Goldberg is. 18 éves volt, és már egyedül élt. Mikor vasárnap este éjfél körül lefeküdt nem hallott vagy látott semmi gyanúsat. De mikor 1 órával később a csap csöpögésére ébredt, elkezdett reszketni.
FElkapcsolta a villanyt, és.... A falra felírták vérpiros betűkkel, hogy : Most véged!
Anne elkezdett keservesen sírni, s utána összeesett. Többé nem kelt fel onnan. DE utána a rendőrség sem találta meg a holttestet.
Utána következett Anne legjobb barátnője, Jill. Ő a szüleivel élt, de semmi akadálya nem volt annak, hogy a titokzatos gyilkos megölje. A szobájában aludt, mikor hirtelen zajt hallott a fürdőszobájából. Bement, s mégis nem talált a zaj tulajdonosára. Utána az anyja sikoját hallotta, majd az apjáét. Nagyon megijedt! DE ugyanakkor nem mert lemenni. Ott fent rettegett egy órát a szobájában, mignem elaludt. MIre felkelt a falra felirták az anyja vérével, hogy: "TE VAGY A KÖVETKEZŐ!" Ettől nagyon megijedt, és észrevette, hogy vérzik. 5 perc múlva már holtan feküdt a földön.
Azóta, hogy azt a lányt megölték furcsa gyilkosságok történtek, amiket azóta sem oldottak meg a rendőrök. MIndenki, akinek köze volt az ügyhöz, vagy a lányhoz, akár a gyilkoshoz különös relytéjes módon meghalt.
Akik meghaltak nem találták meg soha sem.
SEnki sem tudta az okát a gyilkosságoknak, de egyszer csak véget ér a mészárlások sora.
Ha ott élsz New Yorkban, akkor te leszel a következő!
Nemrégiben megöltek egy lányt New Yorkban. Semmit sem tudtak róla. Csak puszta kirablásnak indult, s gyilkosság lett a vége. A gyilkost azóta elfogták, s mégis naponta jönnek a bejelentések egy titokzatos gyilkosról. A rendőrség mégsem tesz meg mindent a rend érdekében.
Akkortájt halt meg Anne Goldberg is. 18 éves volt, és már egyedül élt. Mikor vasárnap este éjfél körül lefeküdt nem hallott vagy látott semmi gyanúsat. De mikor 1 órával később a csap csöpögésére ébredt, elkezdett reszketni.
FElkapcsolta a villanyt, és.... A falra felírták vérpiros betűkkel, hogy : Most véged!
Anne elkezdett keservesen sírni, s utána összeesett. Többé nem kelt fel onnan. DE utána a rendőrség sem találta meg a holttestet.
Utána következett Anne legjobb barátnője, Jill. Ő a szüleivel élt, de semmi akadálya nem volt annak, hogy a titokzatos gyilkos megölje. A szobájában aludt, mikor hirtelen zajt hallott a fürdőszobájából. Bement, s mégis nem talált a zaj tulajdonosára. Utána az anyja sikoját hallotta, majd az apjáét. Nagyon megijedt! DE ugyanakkor nem mert lemenni. Ott fent rettegett egy órát a szobájában, mignem elaludt. MIre felkelt a falra felirták az anyja vérével, hogy: "TE VAGY A KÖVETKEZŐ!" Ettől nagyon megijedt, és észrevette, hogy vérzik. 5 perc múlva már holtan feküdt a földön.
Azóta, hogy azt a lányt megölték furcsa gyilkosságok történtek, amiket azóta sem oldottak meg a rendőrök. MIndenki, akinek köze volt az ügyhöz, vagy a lányhoz, akár a gyilkoshoz különös relytéjes módon meghalt.
Akik meghaltak nem találták meg soha sem.
SEnki sem tudta az okát a gyilkosságoknak, de egyszer csak véget ér a mészárlások sora.
Ha ott élsz New Yorkban, akkor te leszel a következő!
2010. augusztus 11., szerda
"Ez senki sem éli túl!"
Egy szép napsütötte keddi napon épp a rokonainkhoz mentünk vacsorázni. Nagyon jóra sikeredtek az ételek, és épp menni készült a vendég sereg, mikor hirtelen elment az áram.
Egyszer csak egy férfi sikolyát hallottam meg. Valószínüleg a velem srégen ülő fiatal férfi sikoltott, eddig ismeretlen okokból.
Utána kicsivel később visszajött az áram. Amit láttunk, az meghökkentő, félelmetes, és nagyon durva volt: A férfit levágták a fejétől, és az ernyedt teste a földön hevert. Karjai még a székbe kapaszkodtak.
Tőle pár lépésnyire a szék mögött egy fiatal lány állt csupa feketében. Mindene fekete volt, a haja, a szeme színe, a ruhája, még a körmei is olyanok voltak. Kivéve a bőre: az hó fehéren virított, szerintem a sötétbe is észrevehettük volna.
MIkor megszólalt, mindenki megijedt:
- Senki sem éli túl!
Ennyit mondott, majd megint elment az áram. Mikor ismét láttunk már nem volt ott a lány.
Hónapokkal az eset után megint meghívtak minket, csak ezúttal ebédre. Ott volt minden ember, aki aznap is ott volt. Az ebéd megintcsak finomra sikeredett, és jót szórakoztunk.Uána megint jött az áramkimaradás, és a sikoly. Ezúttal egy nő hangja csapta meg a készülődés halk moraját. Mindenki kövé dermedt. Volt aki csak félig vette fel a kabátját, és úgy állt meg, valaki, még csak a széktől és az állástól félúton lévő testhelyzetében maradt. Utána hirtelen felkapcsolódott a villany: mindenki a hang irányába nézett. A széken hátradőlő, közepes korosztályban élő nő ült, félig levágott fejjel. Keze az asztalon hevert, és egy-egy újja hiányzott is róla. A lány megint ott volt. és megint megszólalt:
- Senki sem éli túl!
Az események csak zajlottak, és zajlottak. Mindig, minden hónapban volt egy ilyen ebéd vagy vacsora, ahol sorra haltak meg az emberek ezeken a módokon, ahogy a nőt, és a férfit is megölték. Mi persze hülye módon mindig részt vettünk ezeken az összejöveteleken. Mindig ott voltnuk ezeken, mígnem már csak mi, és a vendéglátó család maradt életben. De akkor is elmentünk, és ott már senki nem maradt életben. Mindenki meghalt fura mód egyszerre. Csak aznap a lány, akiről kiderült, hogy a vendéglátó családban a lányoknak az unokatestvére volt, teljesen mást mondott:
-Ma senki sem éli túl!
Egyetlen, rövidke, 2 betűből álló szót rakott a mondathoz, mégis azzal nagy változás történt. Meghalt 12 ember az összejöveteleken. Íme az oka, hogy a lány miért gyilkolt:
Régen ez az unokatesó nagyon jól elvolt az unokahúgaival. Szintetestvérek voltak. Mígnem az uncsihugok szülei megtiltották a találkozókat, ismeretlen okokból.
Ez a lány, mint utána kiderült Amarilla bosszút esküdött, hogy visszahozza az unokahúgait, és boldogan élnek vele 3-an. A szüleik nem engedték meg, hát persze hogy nem. De a unokatesók el akartak vele menni. A 2 lány szülei is bosszút forraltak, hogy megölik Amarillát. Sikerült is nekik. Ebbe a kis unokahúgok majd belepusztultak. Amarilla viszont nem nagyon hagyta magát, és visszajött szellemként. Azóta a család, aki megölte a lányt nagyon boldogan éltek, és ugye a havonta tartott vacsora, és ebédparti nagyon jó szórakoztatás volt nekik. Egy kicsi lelkiismeretfurdalásuk sem volt.
Mikor Amarilla ezt látta nagyon mérges lett, és úgy határozott, hogy minden embert, aki arra a partira eljött megöli, kivéve az unokatesóit.
Így végett vetett a rendszeres találkáknak, és megölt engem is. Azóta mellé szegődtem, és együtt olyan embereket ölünk meg, akik ugyan úgy elbántak az unokahúgaikkal, mint vele.
Vigyázz, mert te leszel a következő, egy családi összejövetelen!
Egyszer csak egy férfi sikolyát hallottam meg. Valószínüleg a velem srégen ülő fiatal férfi sikoltott, eddig ismeretlen okokból.
Utána kicsivel később visszajött az áram. Amit láttunk, az meghökkentő, félelmetes, és nagyon durva volt: A férfit levágták a fejétől, és az ernyedt teste a földön hevert. Karjai még a székbe kapaszkodtak.
Tőle pár lépésnyire a szék mögött egy fiatal lány állt csupa feketében. Mindene fekete volt, a haja, a szeme színe, a ruhája, még a körmei is olyanok voltak. Kivéve a bőre: az hó fehéren virított, szerintem a sötétbe is észrevehettük volna.
MIkor megszólalt, mindenki megijedt:
- Senki sem éli túl!
Ennyit mondott, majd megint elment az áram. Mikor ismét láttunk már nem volt ott a lány.
Hónapokkal az eset után megint meghívtak minket, csak ezúttal ebédre. Ott volt minden ember, aki aznap is ott volt. Az ebéd megintcsak finomra sikeredett, és jót szórakoztunk.Uána megint jött az áramkimaradás, és a sikoly. Ezúttal egy nő hangja csapta meg a készülődés halk moraját. Mindenki kövé dermedt. Volt aki csak félig vette fel a kabátját, és úgy állt meg, valaki, még csak a széktől és az állástól félúton lévő testhelyzetében maradt. Utána hirtelen felkapcsolódott a villany: mindenki a hang irányába nézett. A széken hátradőlő, közepes korosztályban élő nő ült, félig levágott fejjel. Keze az asztalon hevert, és egy-egy újja hiányzott is róla. A lány megint ott volt. és megint megszólalt:
- Senki sem éli túl!
Az események csak zajlottak, és zajlottak. Mindig, minden hónapban volt egy ilyen ebéd vagy vacsora, ahol sorra haltak meg az emberek ezeken a módokon, ahogy a nőt, és a férfit is megölték. Mi persze hülye módon mindig részt vettünk ezeken az összejöveteleken. Mindig ott voltnuk ezeken, mígnem már csak mi, és a vendéglátó család maradt életben. De akkor is elmentünk, és ott már senki nem maradt életben. Mindenki meghalt fura mód egyszerre. Csak aznap a lány, akiről kiderült, hogy a vendéglátó családban a lányoknak az unokatestvére volt, teljesen mást mondott:
-Ma senki sem éli túl!
Egyetlen, rövidke, 2 betűből álló szót rakott a mondathoz, mégis azzal nagy változás történt. Meghalt 12 ember az összejöveteleken. Íme az oka, hogy a lány miért gyilkolt:
Régen ez az unokatesó nagyon jól elvolt az unokahúgaival. Szintetestvérek voltak. Mígnem az uncsihugok szülei megtiltották a találkozókat, ismeretlen okokból.
Ez a lány, mint utána kiderült Amarilla bosszút esküdött, hogy visszahozza az unokahúgait, és boldogan élnek vele 3-an. A szüleik nem engedték meg, hát persze hogy nem. De a unokatesók el akartak vele menni. A 2 lány szülei is bosszút forraltak, hogy megölik Amarillát. Sikerült is nekik. Ebbe a kis unokahúgok majd belepusztultak. Amarilla viszont nem nagyon hagyta magát, és visszajött szellemként. Azóta a család, aki megölte a lányt nagyon boldogan éltek, és ugye a havonta tartott vacsora, és ebédparti nagyon jó szórakoztatás volt nekik. Egy kicsi lelkiismeretfurdalásuk sem volt.
Mikor Amarilla ezt látta nagyon mérges lett, és úgy határozott, hogy minden embert, aki arra a partira eljött megöli, kivéve az unokatesóit.
Így végett vetett a rendszeres találkáknak, és megölt engem is. Azóta mellé szegődtem, és együtt olyan embereket ölünk meg, akik ugyan úgy elbántak az unokahúgaikkal, mint vele.
Vigyázz, mert te leszel a következő, egy családi összejövetelen!
2010. augusztus 10., kedd
Halálos olló
Mikor Godwinék odaköltöztek Angliába nagyon boldogok voltak, s semmit sem sejtettek, hogy vajon ki élt elöttük abba a házban.
A lányuk Gordella különös felfedezést tett: a lakásban a szobájában az egyik szekrény fiókjában talált egy végrendeletett, amire ráírták rikító piros betűkkel: Bevégeztetett. Levitte a szüleinek megmutatni, mire ők megmagyaráztak, mit jelent a bevégeztetett:
- Azt jelenti, hogy megtörtént, eldöntött, beteljesült. Szóval, ennek a végrendeletnek az írója már a földben nyugszik, és beteljesedett, amit a végrendeletben írt.
A kislány végigolvasta a rendeletet, és ez állt benne:
Név: Milla Richardson
Születési dátum:1995.07.28. 15 éves.
Végrendelet szövege: Szeretném, ha az anyám semmit sem örökölne a dolgaim közül, legfőképpen ne a Naplómat. Apámnak pedig a hőn áhított szekrényt adják oda, minden holmival benne. A testvéreimnek adják a ruháimat, valamint a szobámat, és az íróasztalomat, minden dolgával, mi rajta/benne van. A Naplómat temessék el velem a koporsómban. Márványkő sírlapot szeretnék rajt a ezzel a szöveggel:
"Hollófekete haja volt, és fekete szeme. Csak úgy ragyogott az a hajköteg az aranyló napfényben."
És temessék mellém az ollót is.
Aláírás: Milla Richardson
Nagyon fura volt, hogy a végrendelet írója még csak 15 éves volt, és vajon honnan tudta, hogy ő meg fog halni? A kérdések csak úgy cikáztak Gordella fejében.
Aznap este ezt meg is tudta. Mikor lefeküdt Milla Richardson szobájában megjelent valami árny.
Gordella felült az ágyon, és ijedségében elkezdett sikítani.
- Cssssss!!!!-Csitította az árny.- Nem kell félned, nem bántalak. Segítened kell nekem. Mivel olvastad a végrendeletemet csak te tudsz segíteni.
-Miben kellene segítenem? És ki vagy te? Meghaltál, vagy élsz még? És....
-Csssssss!!!! Később mindenre választ kapsz.Segítessz, vagy sem? Mert ha nem, akkor baj lesz!!!
-Oké, miben kéne segítenem?
- Engem 5 éve megölt egy ember. Abban kéne segítened, hogy megkeressük, és megöljük közös erővel. Utána szabadon engedlek, és kisegítelek a szellemvilágból.
-Ölnöm kellene?
-Igen. DE ELŐTTE TE HALSZ MEG. Majd szellemformát adok neked, amivel láthatatlan tudsz maradni egyes embereknek.
-Meg akarsz ölni?
-Ne aggódj, Gordella, nem fog fájni!- Azzal Milla, az árny a bizonyos ollóval levágta a lány feját, ami a földön landolt.
-Most már szellem vagy.
-Fej nélküli?- Kérdezte Gordella.
-Nem. De mától csak Milla leszek, te pedig Ella, mert az rövidebb.
Azzal elindultak a hosszú úton. Ahogy Milla említette, hogy ölni kell tényleg öltek. Mikor elértek Milla gyilkosának házához, csak úgy, hagtalanul besurrantak, majd megkeresték a hálószobát.
Mikor megtalálták megölték az embert: levágták ollóval a fejét.
Ellát elfogta a boszúvágy és úgy határozott, hogy elkezd embereket, Milla gyilkosával azonos korban lévő férfiakat ölni. Milla is csatlakozott hozzá. MIndegyiket a bosszúvágy hajtotta, és egyik sem tudott ellenállni neki. Hagyták, hadd sodorja őket a bosszúállás vágya.
Azóta ölik a 37 éves férfiakat.
Vigyázz, mert az apád lesz akövetkező!!!
A lányuk Gordella különös felfedezést tett: a lakásban a szobájában az egyik szekrény fiókjában talált egy végrendeletett, amire ráírták rikító piros betűkkel: Bevégeztetett. Levitte a szüleinek megmutatni, mire ők megmagyaráztak, mit jelent a bevégeztetett:
- Azt jelenti, hogy megtörtént, eldöntött, beteljesült. Szóval, ennek a végrendeletnek az írója már a földben nyugszik, és beteljesedett, amit a végrendeletben írt.
A kislány végigolvasta a rendeletet, és ez állt benne:
Név: Milla Richardson
Születési dátum:1995.07.28. 15 éves.
Végrendelet szövege: Szeretném, ha az anyám semmit sem örökölne a dolgaim közül, legfőképpen ne a Naplómat. Apámnak pedig a hőn áhított szekrényt adják oda, minden holmival benne. A testvéreimnek adják a ruháimat, valamint a szobámat, és az íróasztalomat, minden dolgával, mi rajta/benne van. A Naplómat temessék el velem a koporsómban. Márványkő sírlapot szeretnék rajt a ezzel a szöveggel:
"Hollófekete haja volt, és fekete szeme. Csak úgy ragyogott az a hajköteg az aranyló napfényben."
És temessék mellém az ollót is.
Aláírás: Milla Richardson
Nagyon fura volt, hogy a végrendelet írója még csak 15 éves volt, és vajon honnan tudta, hogy ő meg fog halni? A kérdések csak úgy cikáztak Gordella fejében.
Aznap este ezt meg is tudta. Mikor lefeküdt Milla Richardson szobájában megjelent valami árny.
Gordella felült az ágyon, és ijedségében elkezdett sikítani.
- Cssssss!!!!-Csitította az árny.- Nem kell félned, nem bántalak. Segítened kell nekem. Mivel olvastad a végrendeletemet csak te tudsz segíteni.
-Miben kellene segítenem? És ki vagy te? Meghaltál, vagy élsz még? És....
-Csssssss!!!! Később mindenre választ kapsz.Segítessz, vagy sem? Mert ha nem, akkor baj lesz!!!
-Oké, miben kéne segítenem?
- Engem 5 éve megölt egy ember. Abban kéne segítened, hogy megkeressük, és megöljük közös erővel. Utána szabadon engedlek, és kisegítelek a szellemvilágból.
-Ölnöm kellene?
-Igen. DE ELŐTTE TE HALSZ MEG. Majd szellemformát adok neked, amivel láthatatlan tudsz maradni egyes embereknek.
-Meg akarsz ölni?
-Ne aggódj, Gordella, nem fog fájni!- Azzal Milla, az árny a bizonyos ollóval levágta a lány feját, ami a földön landolt.
-Most már szellem vagy.
-Fej nélküli?- Kérdezte Gordella.
-Nem. De mától csak Milla leszek, te pedig Ella, mert az rövidebb.
Azzal elindultak a hosszú úton. Ahogy Milla említette, hogy ölni kell tényleg öltek. Mikor elértek Milla gyilkosának házához, csak úgy, hagtalanul besurrantak, majd megkeresték a hálószobát.
Mikor megtalálták megölték az embert: levágták ollóval a fejét.
Ellát elfogta a boszúvágy és úgy határozott, hogy elkezd embereket, Milla gyilkosával azonos korban lévő férfiakat ölni. Milla is csatlakozott hozzá. MIndegyiket a bosszúvágy hajtotta, és egyik sem tudott ellenállni neki. Hagyták, hadd sodorja őket a bosszúállás vágya.
Azóta ölik a 37 éves férfiakat.
Vigyázz, mert az apád lesz akövetkező!!!
A lány
Réges-régen, talán 1910-ben volt egy nagyon csúnya haláleset.
Egy 13 éves lányt, Nicolát megölte az anyja. Beledobta az udvaron lévő kútba, csak azért, mert nem szőke haja volt, hanem hollófekete.
Ez a lány azóta kísérti az oda költöző családok gyermekeit.
A halála után pár évvel Mr. Bronson és felesége költöztek Nicoláék házába. Friss házasok voltak, még gyerekük sem volt. Egy nap megáldotta őket az Isten, és gyermekük született. Elnevezték Anikolnak. Fura név volt, de nekik tetszett. Anikol egyre csak cseperedett, nőttön-nőtt. Nemsokára már 11 éves lett. Ekkor jött el a pillanat az életében, amikor megszűnt dobogni a szíve.
Anikol épp a kútba dobálta a nagyobb köveket, mikor anyja, Msr. Bronson szólt neki, erre ő a ház felé nézett.
Mikor újra a kúthoz fordult meglátta Nicolát, rothadó, zöld színű arcával, és hosszú fekete hajával.
Anikol felsikított, és rohanni kezdett, de nem sok sikerrel, mert Nicola megfogta a lábát, és a kútba hajította a kislányt. Csupán 1 emlékük maradt a lányukról: egy leszakadt ruhadarab.
Az emlékek csak kínozták őket abban a házban, már 1 hét elteltével is felmentek a lány szobájának ajtajához, és beszóltak neki, hogy vacsora. Mikor lementek akkorra jutott eszükbe, hogy a kislányuk már nincsen. Úgy döntöttek, elköltöznek abból a házból.
Nemsokkal elköltözésük után érkezett oda a Thompson család 2 gyermekével, Péterrel, és Júliával.
Ők is egy szép nyári estén a kútnál ütötték agyon az időt: beszélgettek, nézeggettek a kútba, és dobálták belé a köveket. Ekkor jött el a pillanat, hogy végezzen velük is Nicola.
Kilépett a kútból, mire a gyerekek elkezdtek futni. Ők sem sok sikerrel. Megfogta Péter lábát, aki segítségért kezdett kiáltozni. De Júlia már messze járt, mire meghallotta. Visszarohant Péterért, de Nicola őt is elkapta, és beledobta mindkettő gyermeket a kútba.
A haláleseteknek azóta sem lett végük, noha már 2010-et írunk. A kutat sikertelen próbálkozások után sem sikerült megsemmisíteni, és Nicola azóta is öli a gyerekeket bosszúból, amiért az anyja megölte őt.
Ne költözzetek abba a házba ahol kút van, mert Nicola úgyis megtalál!
Egy 13 éves lányt, Nicolát megölte az anyja. Beledobta az udvaron lévő kútba, csak azért, mert nem szőke haja volt, hanem hollófekete.
Ez a lány azóta kísérti az oda költöző családok gyermekeit.
A halála után pár évvel Mr. Bronson és felesége költöztek Nicoláék házába. Friss házasok voltak, még gyerekük sem volt. Egy nap megáldotta őket az Isten, és gyermekük született. Elnevezték Anikolnak. Fura név volt, de nekik tetszett. Anikol egyre csak cseperedett, nőttön-nőtt. Nemsokára már 11 éves lett. Ekkor jött el a pillanat az életében, amikor megszűnt dobogni a szíve.
Anikol épp a kútba dobálta a nagyobb köveket, mikor anyja, Msr. Bronson szólt neki, erre ő a ház felé nézett.
Mikor újra a kúthoz fordult meglátta Nicolát, rothadó, zöld színű arcával, és hosszú fekete hajával.
Anikol felsikított, és rohanni kezdett, de nem sok sikerrel, mert Nicola megfogta a lábát, és a kútba hajította a kislányt. Csupán 1 emlékük maradt a lányukról: egy leszakadt ruhadarab.
Az emlékek csak kínozták őket abban a házban, már 1 hét elteltével is felmentek a lány szobájának ajtajához, és beszóltak neki, hogy vacsora. Mikor lementek akkorra jutott eszükbe, hogy a kislányuk már nincsen. Úgy döntöttek, elköltöznek abból a házból.
Nemsokkal elköltözésük után érkezett oda a Thompson család 2 gyermekével, Péterrel, és Júliával.
Ők is egy szép nyári estén a kútnál ütötték agyon az időt: beszélgettek, nézeggettek a kútba, és dobálták belé a köveket. Ekkor jött el a pillanat, hogy végezzen velük is Nicola.
Kilépett a kútból, mire a gyerekek elkezdtek futni. Ők sem sok sikerrel. Megfogta Péter lábát, aki segítségért kezdett kiáltozni. De Júlia már messze járt, mire meghallotta. Visszarohant Péterért, de Nicola őt is elkapta, és beledobta mindkettő gyermeket a kútba.
A haláleseteknek azóta sem lett végük, noha már 2010-et írunk. A kutat sikertelen próbálkozások után sem sikerült megsemmisíteni, és Nicola azóta is öli a gyerekeket bosszúból, amiért az anyja megölte őt.
Ne költözzetek abba a házba ahol kút van, mert Nicola úgyis megtalál!
A játszótér
Rémtörténetek:
A játszótér
Volt Győrön kívül egy kietlen falu, ahova csak hétköznap jártak, hétvégén egyetlen egy ember sem volt. Elmondom hát az okát.
Egyszer, réges-régen volt egy kis falu Győr mellett: a Hagyma névre hallgatott. A fura alakú kis házak, és annak színei döntöttek a falu nevéről. Ebbe a faluba sokan költöztek, és sokan mentek. A Godwin család elköltözése után 1 héttel odaköltözött a Vincze család 3 lányával. Az apa orvos volt, a feleség, Vinczené pedig tanár. A gyerekek a következő születési rendben sorakoznak fel: Lilla 14 éves, Lara 14 éves, 9 hónap van közte és Lilla között, Laura 13 éves. Ez a család költözött hát Hagymára. Mikor odaköltöztek alaposan felfedezték a környéket ráakadva a kietlen, üres, szinte már kopásnak indult játszótérre. Ezen a csodás, egyszerű kedd délelőtt bementek hát felfedezni a játszit. Mivel sem szombat, sem vasárnap nem volt, ezért a lányok nem voltak veszélyben. Minden nap kijártak a játszira, és jót szórakoztak. Akkor jött el az esős, szürke felhős szombat. A lányok már nagyon beleélték magukat a mindennapi játékba, így kérlelték az apjukat:
- Apa, légyszí, hadd menjünk le a játszira!!!! Csak 10 pecre! Kérlek!
Hosszas kéretés után az apja beleegyezett. Kicsit hintáztak, és utána jött a baj. Hirtelen leszállt egy fura köd.
- Apa, apa, hol vagy?-keresték a lányok az apjukat.
- Itt vagyok, lányok! Csússzatok le egyszer a csúszdán, és utána megyünk haza. A lányok lecsúsztak a csúszdán, de utána többet nem mentek haza. Néhány nappal a haláleset után a szomszéd asszony kopogott Vincze úr ajtaján.
- Kedves Vincze úr! Részvételemet szeretném kifejezni a lányok halála miatt! Én is nagyon megkedveltem őket ez alatt az egy hét alatt. Segíthetek esetleg valamit intézni a temetésbe?
- Nem, köszönjük szépen Mikó néni, már megvan a temetés. Köszönjük, hogy kifejezte mélységes szomorúságát.
- Mikor lesz a temetés? Ha nincs ellenükre elmennék letenni végső tiszteletemet a kislányok elött.
- Persze, nyugodtan tessék eljönni. Holnap lesz délután 1-kor. Az események lezajlása után a Vincze család elköltözött, és helyette a Bidó család költöztek oda. Nekik 2 gyermekük volt: Péter 13 éves, és Petra szintén 13 éves. Ugyan az történt az első pár, sima hétköznapi napon: minden délután játszani mentek, majd eljött nekik is a szombat. Azon a szombaton ők is elmentek a játszótérre, csak a különbség az volt, hogy akkor nem esett az eső, hanem sütött a Nap. Ugyan az volt akkor is: hintázás, csúszdázás, majd eljött a köd, és vele együtt az utolsó csúszás, és vége, itt megtörtént a második eset. Hát ezért nem jártak arra a játszótérre hétvégén. Itt az ok, amiért minden hétvégén arra tévedő gyermeknek a vesztét okozza a köd, és az utolsó csúszás:
Évekkel ezelőtt egy kislány eljött erre a játszótérre a szüleivel. Lecsúszott a csúszdán, de mire leért csak egy kést látott maga előtt, és abba beleesett. Azt a játszóteret lebontották, majd odakerült az új, szuperjó játszi. A lány a játszótér alatt nyugodott. Megesküdött rá, hogy minden hétvégén arra tévedő gyerek meghal egy bizonyos köd által. Azóta öli ez a lány a gyerekeket.
Évekkel ezelőtt egy kislány eljött erre a játszótérre a szüleivel. Lecsúszott a csúszdán, de mire leért csak egy kést látott maga előtt, és abba beleesett. Azt a játszóteret lebontották, majd odakerült az új, szuperjó játszi. A lány a játszótér alatt nyugodott. Megesküdött rá, hogy minden hétvégén arra tévedő gyerek meghal egy bizonyos köd által. Azóta öli ez a lány a gyerekeket.
Vigyázz, mert te leszel a következő!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)