Az ajtó

... Épp hazafelé tartottam. Sajnos át kellett mennem az aluljárón.
A vonatok hangosan dübörögve zubogtak át fölöttem. Fura érzésem volt. Egész nap a hazamenetel miatt aggódtam, erre most itt vagyok, az általam ismert legfélelmetesebb, legveszélyesebb helyen. Anyu bezzeg kérődzés nélkül simán elengedett. Pedig őt is érték itt fura dolgok. Egyszer pont itt rabolták ki, meg egyéb ilyesféle sztorik.
Nem olyan nagy cucc végül is átjönni itt. Semmi bajom nem eshet. Végül is fényes nappal van, és...
Hát igen... Túl sok rémsztorit hallottam ma. Lizi ugratott be az ajtós rémsztorival.
Kihessegettem a fejemből ezeket a rémisztő, és eléggé idióta gondolatokat, majd tovább mentem.
Egy szakadt ruhát láttam a földön heverni. Nagyon fura volt. mintha valaki akaraterővel szaggatta volna szét. Biztos erre kellene jönnöm? Ne kerüljek inkább? Nem, nem. Sietnem kell haza.
Az út tovább tartott, és a ruhák is sokasodni kezdtek. Egy póló, nadrág, dzseki, egy női kézitáska, még két póló, valamint 3 nadrág. Kezdtem félni, egyre hevesebben vert a szívem. Jesszusom! Egy darab ujj hever a földön, körülötte vér. Ráadásul egy koromfekete ajtó előtt.
Bumm! Bumm, bumm! Az ajtó mögül jöttek a zajok. Hirtelen résnyire tárult, és kinyúlt belőle egy férfi karja.
- Gyere, kislány. Nem bántalak!- berántott az ajtó mögé. Az nagy csapódással csukódott be.
Többet nem mentem haza, és nem láttam a szüleimet. Megöltek.

Az aluljárón ne menj át. Egyszer úgyis beránt az ajtó mögé a férfikar, és akkor már késő.